Agatha Chrsitie Elephants can remember című könyvét kölcsönbe kaptam barátnőmtől. De örülök is, hogy nem vettem meg. Ez az eddigi legrosszabb Agatha Christie könyv, amit eddig olvastam (már ha szabad ilyet mondanom, illetve írnom). Barátnőm egyébként akkor, amikor kölcsönadta, nem emlékezett a könyvre, de nem sokkal utána újraolvasta magyarul, és akkor figyelmeztetett is, hogy sokak szerint ez az írónő legkevésbé sikerült regénye. Ezt sajnos én sem tudom megcáfolni.
Számomra nagyon vontatott volt a regény. Még a könyv 2/3-nál is csak ott tartunk, hogy a szereplők végre elhatározzák, hogy kinyomozzák a szóban forgó gyilkosságot. Hiányzott továbbá a pörgés, az események a regényből. Nem történik ugyanis egyetlen gyilkosság sem a regény jelenében. Poirot egy évekkel korábbi ügyben nyomoz. Sok helyütt ráadásul eléggé "öregnénisre" sikeredett a könyv. Több soron keresztül arról olvashatunk például, hogy kinek hány parókája van... Összességében a könyv éppen ellentéte a hátoldalán feltüntetett ajánló szövegnek:
"She tells us all we want to know and nothing that is irrelevant."
Hát én inkább éppen hogy az ellenkezőjét éreztem sokszor.
Azért az angolul olvasás javított némicskét az élményen. Remek új szavakat, kifejezéseket tanultam például:
whodunit: a story dealing with a crime and its solution; a detective story
nosey parker: person of an overly inquisitive or prying nature
És a végére egy jó kis gondolat:
Old sins have long shadows.
Na meg, ha már a regényben nem voltak igazi elefántok...
Ja a könyv amúgy 10-ből mindössze 2-es. Jobbat nem tudok rá adni, ismerve az írónő jó pár, remek kis könyvét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése